Hát véget ért… Hónapokig tervezgettem, kerestem helyszínt, majd kollégákat, apránként minden kitisztult és kialakult a csapat: Estelle, a lelkes, fiatal, francia, kézműves foglalkozásokat tartó lány, Rita, franciatanárnő, aki a jobb keze lett, Judit, aki franciatanárnő és nagyon jó drámafoglalkozásokat tart, aztán én és végül, de nem utolsó sorban Kincső, a csendes háttér, aki nélkül elvesztünk volna.
Ekkor már közösen tervezgettük, összeültünk, beszélgettünk, skype-oltunk, telefonáltunk, röpködtek az ötletek, gyorsan megegyeztünk a lényeges irányvonalakban, hogy melyik napon mi legyen az aznapi téma, ami köré felépítjük a tevékenységeket.
Az első, a bevezető nap az állatok jegyében telt. Miután minden gyerek megérkezett, az udvaron körbe álltunk és elkezdtük egy közös ismerkedős játékkal, majd a folytatásban a gyerekeket két csoportra osztottuk, a „kicsikre” és a „nagyokra” és minden foglalkozáson külön foglalkoztunk velük. Estelle-lel és Ritával só-lisztgyurmából állatokat készítettek a gyerekek, Judittal és velem pedig játszottak, énekeltek és beszélgettek, állathangokat és mozgásokat utánoztak.
A második nap témái a test és az érzelmek voltak. A reggeli közös, bemelegítő játék, ami a fejbecsapkodós, testrészekkel kapcsolatos memóriajáték volt, mindenkinek nagyon tetszett. Aznap Estelle és Rita különböző érzelmeket ábrázoló maszkokat készített a gyermekekkel, mi eljátszottuk az érzéseket és beszélgettünk róluk, képeket nézegettünk, készítettünk egy „érzelmes dobókockát”. Aznap délután meglátogattak minket a Francia Intézetből: Cécile Fisteberg és Alice Ingold; bekukkantottak a foglalkozásokra, beszélgettek velünk és a gyerekekkel és nekik is nagyon tetszett a tábor.
A harmadik napon a házzal és a családdal foglalkoztunk. Az Il court, il court le furet kezdetű dalt játszottuk el (a Csön-csön gyűrűre hasonlít) közös bemelegítésnek. Estelle-ékkel házakat építettek-festettek a gyerekek és fakanálbábokat készítettek, velünk pedig a családfáját rajzolta meg minden gyerek, valamint színeztünk, várat rajzoltunk és memóriajátékokat is játszottunk.
A negyedik napon a város és a közlekedés volt a téma. Bemelegítésként a Le facteur n’est pas passé kezdetű gyerekdalt játszottuk (a mi Elvesztettem zsebkendőmet játékunkra emlékeztet). Estelle vezetésével a gyerekek elkezdték a város térképét és az épületeket készíteni, mi pedig lottóztunk, keresztrejtvényt töltöttünk ki és eljátszottuk a városi közlekedést, majd Judit vezetésével kalózokká változtunk és kincses szigetre is elhajóztunk!
Az ötödik napon pedig az évszakokkal és a hozzáillő öltözködéssel fejeztük be ezt a sűrű, tartalmas és vidám hetet. Estelle-ék elkészítették a várost és a farmot, mi társasjátékoztunk és az időjárással és öltözködéssel kapcsolatosan csináltunk feladatokat, illetve az évszakokról készítettünk posztert. Az elmúlt napok munkáiból készítettünk egy kiállítást, hogy megmutassuk a szülőknek: miket csináltunk, mikre is képesek a gyermekeik és hogy együtt örüljünk! A végén minden gyerek kapott egy oklevelet, hogy sikeresen részt vett a táborban és mellé egy Timka Kuckója sütit.
A foglalkozások és étkezések között pedig szabad játék volt: ilyenkor mindig próbáltuk kiterelni a gyerekeket az udvarba, néha levittük őket a kertbe is, hogy jó levegőn legyenek. Ezekben a szabad játékokban a gyerekek lazíthattak és csoporttá kovácsolódtak, érdekszövetségek, szerelmek és barátságok születtek és változtak napról napra.
Az első, bármiről is legyen szó, mindig fontos esemény. Mi, animátorok egyöntetűen nagyon szerettük ezt az első tábort, úgy éreztük, hogy ajándékot kaptunk, mert nagyon aranyos kis szupercsapattal tölthettük együtt ezt az 5 napot és kicsit szomorúan fejeztük be, sajnáltuk, hogy vége. A gyerekek közül is többen kérdezték, hogy a következő héten lesz-e tábor, a szülők is érdeklődtek, lesz-e folytatás, szóval egyértelműen sikeres volt mindenki számára az együttlét. Annyit mondhatok csak: igen, folytatjuk! Lesz következő! Viszontlátásra a következő alkalommal!
